Már a meghirdetés pillanatában jeleztem, ide pihenni megyünk. Persze a futás kivételével. Azt is jeleztem, ide kis létszámmal szeretnék menni. Gyorsan beteltünk. Úgy alakult, hogy párok jelentkeztek és Kriszti. 🙂 Az is gyorsan kiderült, hogy olyan párok jönnek, akik egyébként “önállók”. Ennek azért örültem, mert így 2 legyet ütők egycsapásra. Tudok pihenni, kipróbálni a szervezést, pályát és a többiek felfedezik a szigetet és jövőre már tudni fogom mit mutatok meg a következő társaságnak.
A repülőnk szintén vakáció üzemmódban indult, nem kellett hajnalban kelni. Kiérkezés után a transfer azonnal a szállásra vitt. Szuper kis apartmanszállodát foglaltam a központban. Bejelentkezés után elsétáltunk a nevezéseket átvenni, majd egy jó kis vacsora volt tervben. Hát… Az első esti étterembe soha többet nem megyünk 😀 Utána picit bele kostoltunk a bulinegyedbe. Hihetetlen pezsgés van Mallorcán. Gyorsan elhatároztuk, hogy a verseny után jobban belevetjük magunkat az éjszakába. Anettnek úgyis születésnapja lesz.
Másnap a verseny délután 17:30kor rajtolt, így nem kellett korán kelni, és a svédasztalos reggelit sem kellett kihagyni. A mi 4esünk a SPA-t tesztelte, a többiek várost néztek. A verseny után ahogy terveztük megnéztük az éjszakát. Brutális volt. Szórakozóhelyek egymás hegyén hátán, mindegyik púpos volt az embertömegtől. Sehol nem néztek ki minket, sehol nem volt balhé vagy kötekedés.
Vasárnap reggel Anettet sikerült meglepni egy szülinapi tortával, mégiscsak 1* 50 éves az ember. A szállodával hetekkel korábban leegyeztettem, a többieknek mondtam, ez az egy kötött időpont lesz egész hétvégén. Így mindenki énekelte neki a happy birthday-t. Aztán végre eljutottunk a tengerpartra. Legalább 28 fok volt. Homokos part, szikrázó napsütés. Ilyenkor veszít az ember a facebook ismerősei számából 🙂 Sikerült leégni 🙂 Aztán egy gyors ebéd után folytattuk ugyanezt a SPAban. Szerencsére a többiek bementek a fővárosba majd kisvonattal Soller-be. Így este jöttek az infók. A beszámolók után én is azt éreztem, hogy mennék már.
Hétfőn megbeszéltem a kis lazulós csapatommal, hogy nézzük meg mi is a kisvonatot. Bebuszoztunk, majd a pénztárnál kiderült, hogy még a 13:30-as vonatra sem férünk fel :O Hát menekültünk vissza a tengerpartra. Nem ment nekünk idén az aktív Mallorca tartózkodás. Este kipróbáltuk a szálloda svédasztalos vacsoráját. Eszméletlen finom, sokféle kaják, sütik. Érdemes volt.
Kedden a szállást 11kor hagytuk el, a csomagokat a portán hagyva még kimentünk egyet barnulni a partra. Transferünk 14:00 kor jött értünk, a gép pedig 16:30kor.
Már megvan a terv jövőre. A szigeten rengeteg a látnivaló, érdemes autót bérelni, így jövőre azt is megfontoljuk, ha lesz elég sofőr. A sziget nem csak gyönyörű, de rengeteget ad. Mindenki feltöltődve jött haza. Ezt semmiképpen nem fogjuk kihagyni.
Beillesztek még ide egy beszámolót, ne csak az enyém legyen mérvadó:
Mayer Krisztina:
Hétvégén futottam a 155. félmaratonomat, Mallorcán, Magalufon. Nagyon kalandosra sikerült, a mélységek és a magasságok félmaratonja lett. 12km-nél leintett két motoros rendőr, hogy hagyjam el a pályát, mert túl lassú vagyok. 
Majd úgy tettem, mintha nem értenék spanyolul és lesprinteltem 1 km-t, elfutottam a rendőrök elől és beértem a mezőnyt, sőt le is hagytam 6 embert, de többet nem néztem sehol a pálya mellett álló rendőrök szemébe, mint egy bűnöző…. Majd a dobosok úgy zenéltek nekem, mintha etióp világbajnok lennék, mindenki tapsolt, az étteremben ülők is, a sétáló emberek is, és egy kislány szó szerint lement előttem hídba és felemelte az egyik kezét és úgy adott pacsit. 
Aztán a célba vezető pár száz méteren befutottak velem a többiek is, ami nagyon felemelő érzés volt 
(2 óra 37 perc lett az időm) A kétségbeesés, krízis, és katarzis félmaratonja lett ez a mallorcai futás. Köszönöm Liptai Szilvia az élményt és köszönöm Travelrunner.hu team a szervezést
