Idén 2 kisbusznyi barát tartott velünk. Reggel 5 órási indulással mentünk, hogy még kora délután odaérjünk. Nagyon jól tudtunk haladni 9 óra alatt kint is voltunk. Átvettük a szállást, végül a Villa Lejla mellett döntöttem. Az volt a legközelebb a célhoz és az öreghídhoz is. A szállás kényelmes, tiszta volt, a személyzet aranyos, előzékeny. Ajánlgattak látnivalókat, a legtöbbjét én is terveztem. Ezután elmentünk felvenni a rajtcsomagokat, meg bevásárolni. Erre a napra nem is terveztem többet, másnap rajt volt, nem akartam sokáig programozni. Másnap reggel a félmaratonosokkal kimentünk a transfer buszokhoz, minden flottul ment, volt csomagszállítás is. Az időjárásunk szuper volt, rövidnadrágos idő. Mire beértünk a 4kilisek is kijöttek nekünk szurkolni. Cserébe megvártuk a rajtjukat, és szurkoltunk mi is nekik J Sőt, 3 félmaratonosunk el is ment velük. Egy jó zuhany után elmentünk megnézni az őrűltet aki leugrik a hídról. Minden évben a félmaratonosoknak tartanak egy megemlékezést az ugrással a hídrobbantásról. Ha már ott voltunk nem maradhatott el a Kolodko szobor sem J Délutánra még tartogattam egy jó kis kirándulást a Mostar melletti hegyre. Van egy hihetetlenül nagy kereszt, oda vittem fel a többieket. Aznapra már csak egy közös kis bandázást, beszélgetést terveztem. Szerencsére a szálláson volt társalgó ott össze tudtunk ülni. Sajnos a következő nap már nem kedvezett nekünk. Reggel még csak szemerkélt, akkor gyorsan felmentünk a kilátóhoz, de a városlátogatást már szakadó esőben tettük meg. Megmutattam pár mecsetet, temetőt és érdekességet. Sok dolog kimaradt így, de a társaság kedvét nem szegte, az esőben is csavarogtunk J
Hétfőn délelőtti indulással és a Neretva partján elkövetett ebéddel zártuk a Mostari kirándulásunkat.
Baromi jó társaság jót össze, mindenki megtalálta a közös hangot a másikkal, szuper hétvége lett. Jövőre nem tervezem, egyelőre azt gondolom csak Szarajevot hagyom meg ebből a térségből, de persze semmi nem biztos 😉
Beillesztek még ide pár beszámolót, ne csak az enyém legyen mérvadó:
Szabó Anikó:
Na ugye futni mentem….Mostarba is. Nem nézni, művelni. Itt 21 km és 4 km volt a lehetséges táv. Tavaly azt írtam a mostari beszámolómról, hogy miután fényévekre vagyok a félmaratontól, így nem kérdés, hogy 4 km az indulás. A fényév idén februárban meglett. Utólag is nehéz elhinnem, hogy én erre képes voltam. Nyilván nem szállt el velem a ló, nem mondom, hogy soha többet, de abban biztos voltam, hogy a bravúrt nem 1 hónap múlva ismétlem meg. Talán ősszel megint átélhetem a csodát valahol, mert ez nekem az volt. Miután sikerült megint lerohadnom, a 4 km is kihívás volt, mert átmenetileg a tüdős légzésről, áttértem a kopoltyúsra. Néhány percig tartó köhögős roham mellett próbáltam valahol oxigénhez juttatni a sejtjeimet, nyugalomban és séta közben is. Na így indultam el.
Korán kisétáltunk a rajtba, hogy legyen időnk fotózni, meg a mi rajtunk volt a félmaratonisták célba érkezése. Arról meg nem akartunk lemaradni, hogy elcsípjük a csapattársak befutását. Néhány fürge rókát így is sikerűlt lekésni.
A rajtomnál 3 előzetesen félmaratont futó gepárd csapattag kitalálta, hogy jönnek velem. Az élményért is, mert ez humanitárius futam, meg, engem kísérnek. Mondtam, nyugodtan menjenek a saját tempójukban, mert én lassú vagyok és béna. Nem hagytak ott, én „diktáltam” a tempót. Szerintem a garminjuk azóta is értelmezi az adatokat…. Futottak mögöttem, ami nekik séta tempó volt, nekem futás. De ez meg engem ösztönzött, életem leggyorsabb 4,5 km lett. Az élmény meg szuper.
A csapat meg megint szuper volt a régi és új arcok egyaránt
Presztek Réka:
Már majdnem túl egy több, mint 9 órás hazaúton feldobom ömlesztve a 2.-3.-4.nap képeit.
Volt részünk esőben, aztán egy kis esőben, meg még egy kis esőben. Legalább a futás ideje alatt még nem. Ugyan most is félmaratonra voltam nevezve, de az most annyira se jöhetett szóba, mint tavaly. Szerencsére el tudtam csapaton belül cserélni, így én csak a 4et futottam. Igaz azt elég gyorsan, mert a mezőny felénél értem be. 4,5 kili 31:54 alatt. Fájt is a jobb sarkam szépen utána. De annyira nem, hogy másnap ne tudtam volna mászkálni.
Minden nap máshol ettünk, a közös az volt bennük, hogy finomakat és egyre többet
Most is felvittek minket az üvegpadlós kilátóhoz, mint tavaly. Mondjuk ott akkor se volt jobb idő, mint most
A városban sétálgattunk csak, és bár készültünk az esőre, azért csak szétáztunk. Szerencsére harmadnapra már a szoba is bemelegedett és hajszárító is volt.
A Neretva még mindig elképzelhetetlenül csudikék.
Ha felrakom a tavalyi fotókat, azok szebbek lesznek a napos idő miatt
A csapat most is szuper volt, régi arcok és újak egyaránt.
Travelrunner.hu team
Libricz Mária:
PB FÉLMARATON MOSTAR…
Mint tudjátok lassan futok…de az utóbbi időben jobban szárnyalok…ez a pár kg is sokat jelent, ami lement rólam.
Mostartól azért tartottam, mert rég futottam versenyen fm-t.
Viszont csodás környezetben volt a rajtunk, ahova buszok vittek minket. Közel 1300 fő indult a félmarcsin… 6:40-es első kilométer átlaggal kezdtem, de voltak akik már itt sétáltak…
Végig a Neretva folyó mellett futottunk, míg be nem értünk Mostarba. Másik oldalunkon pedig a hatalmas hegyek vonulatai kísértek minket. Ahol iskola volt egy csapat gyerek hurrázott és pacsizott nekünk. Kisfiú harmónikázott az erkélyen..Táblákkal szurkoltak, Hungary, Magyarska kiáltások röppentek felém. Hajrá Magyarország, énekelte többször egy magyar idős futó. 16km-ig nagyon mentem, nem fájt semmi… ez pont 2 óránál volt. Csak a frissítésnél álltam meg. Erős voltam…kóláztam, ahol tudtam. Utána néha begörcsölt a lábam ujja…ez nem volt jó… a városban jobbra-balra kanyarogtunk… hidakon futottunk. Ováció mindenhol. Mikor a célegyenesbe értem láttam a mazsorett csapat sorfalát…megható volt befutni a magyar zászlóval.
Kissé elérzékenyültem a legjobb idővel futott időm láttán. Utólag a harangot is megcsengettem életemben először.
Boldog és büszke vagyok magamra!!!
És persze hálás.
