2017.04.23.

Padova Maraton / 2017.04.23.

Első maraton Padovában

Kb 2 évnyi futó múlttal rendelkeztem sok félmaratonnal a hátam mögött, amikor 2016 őszén felvetődött bennem a gondolat… Le kellene futni egy maratont. ☺️ Tavasszal terveztem, reálisnak tűnt a 6 hónap felkészülési idő. Körülnéztem a magyar futónaptárban, és nem találtam olyan versenyt, ami igazán tetszett volna első látásra a tavaszi idényben. És ekkor jött Szilvitől az ötlet, menjünk külföldre.
Ki is néztünk egy szimpatikus versenyt, amely Padovában volt. Ott voltak rövidebb távok is, gyorsan össze is jött jó néhány futótárs, akikkel végül együtt utaztunk. A verseny előtti napon érkeztünk, izgatottan foglaltuk el a szállást, és igyekeztünk a versenyközpontba. Átvettük a rajtcsomagot, ami jóval gazdagabb volt, mint amit a hazai versenyeken megszokhattunk.
A verseny reggelén korai ébresztő után indult a csapat. A maraton rajtja 8.45-kor volt, a rajthoz transzferbuszokkal szállították a Futókat. Hűvös volt az idő, de tudtuk hogy 2 óra múlva már 22 fok lesz, napsütés, tökéletes futóidő, így a rajtig hátralevő perceket igyekeztük elütni a rajtnak helyet adó stadionban. A csapatból hárman futottunk maratont, a többiek félmaratonra vállalkoztak.
A rajt után kellemes tempóban indultunk, igyekeztünk nem elfutni az elejét… Tudtam, sok van még hátra. Az útvonal kis kedves olasz városok, hangulatos szőlőültetvények mentén vezetett, a helyiek fantasztikus szurkolása kíséretében. A futás végig nagyon jó hangulatban telt, a szervezés és a frissítés szuper volt. Ilyen környezetben csak úgy fogytak a kilométerek, a saját frissítésemre is odafigyeltem, hogy minden a terv szerint alakuljon. Erre azért néha Szilvi figyelmeztetett, aki végig mellettem futott, és futás közben is ellátott tanácsokkal.
Holtpont nem volt, de persze azért az utolsó 10 km már jóval lassabban ment, mint az elsők. Ott már visszafelé számoltam a km-eket, és ahogy egyre közelebb kerültem a célhoz, egyre inkább éreztem, hogy meglesz ez, és ezt most már tuti megcsinálom.
A célban ott vártak a barátok, akik természetesen már régen lefutották a félmaratont, és figyelték a maratoni befutókat. Amikor megláttam őket, nagyon megörültem. Tudtam, hogy megvagyok… Maratonista lettem! Nagyon fáradtan, de annál büszkébben vettem át az érmet.

Ez egy életre szóló emlék lesz, az első maraton mindig emlékezetes marad!